Magas a rezsi, szelel az ablak, a falak kiengedik a meleget, az energiaszámlát pedig fizetni kell. Szigeteléssel, ablakcserével ma a magyar háztartások döntő többsége százezreket takaríthatna meg éves szinten - ebben segítünk egy országos felmérés adataira támaszkodva.

Ha van egy kis spórolt pénzünk, ami még rögzített árfolyamon is kevés a végtörlesztéshez, vegyük elő az energiaszámlákat és kezdjünk el gondolkodni. No, nem azon, hogyan is fogjuk kifizetni, hanem hogyan lehetne drasztikusan csökkenteni. A továbbiakban olyan befektetést ajánlunk, aminek megtérülését mindenkinek egyénileg kell megbecsültetnie, de nagy általánosságban elmondhatjuk: a befektetett egy-kétmillió forint jobb helyen lesz, mint a párna alatt, és magasabb hozama lesz, mintha bankban tartanák.

G-ből a C-be

Az Energiaklub több mint 2000 háztartás felmérésével, energiatanúsítványaik feldolgozásával rajzolt képet a magyar otthonok energetikai állapotáról: megszületett a negajoule, az el nem fogyasztott energia „képzeletbeli mérőszáma”. Ez arra ad választ, hogy az energiahatékonyság javítása révén mennyi energiát, azaz pénzt takaríthatnánk meg.

Kezdjük rögtön az egy-két emberöltővel ezelőtt, téglából épült családi házakkal, amelyekben a magyar háztartások csaknem egynegyede, a családi házban élők 36 százaléka él. Kicsit konkrétabban: nagyjából egymillió háztartásról beszélünk. Először is felejtsük el, de legalábbis semmiképp ne tekintsük ökölszabálynak nagyszüleink szavajárását, miszerint „a régi házak még rendesen meg voltak építve”, vagy „ezeket a vastag falakat minek szigetelni!”. Az 50-100 évvel ezelőtt épült téglaházak zömmel úgynevezett kisméretű, tömör téglából (km50) épültek, és - jellemzően 50 centis - falaik statikai okokból ilyen vastagok. Vagyis azért, hogy elbírják az épület és a tető súlyát, nem pedig azért, hogy a meleget bent tartsák.

Természetesen nem arról van szó, hogy bármi probléma lenne ezekkel a házakkal, csupán építésük idején nem az energiafelhasználás volt az első szempont. Azóta viszont sok minden megváltozott…

A kisméretű téglák után a 60-as, 70-es években kezdtek megjelenni a lyukacsos téglák, mint például a B30, ám mindkét falazat energetikai tulajdonságai is igen gyengék, 2,5-szer annyi hőt engednek át, mint amennyi egy ma épülő háznál követelmény. Ezen házak jellemzően az energiatanúsítvány G, esetenként az ennél is rosszabb, H energiaosztályába tartoznak, főleg ha figyelembe vesszük: a mai szabványok szerint egy új épületnek legalább a C besorolásnak kell megfelelnie.

Akár tízszeres pazarlás

Az Energiaklub országos adatfelvétele szerint a régi típusú tégla családi házak átlagban körülbelül 100 négyzetméter alapterületűek és három lakószobából állnak. Az itt élő háztartások 40 százaléka kazánnal, 17 százaléka konvektorral, 13 százaléka pedig kályhával fűt. A kályhákban tűzifát égetnek, a konvektorokban földgázt, a kazánnal fűtők háromnegyede gázzal, maradék egynegyedük pedig fával fűt. A melegvizet is jellemzően elektromos árammal, vagy gázzal működő vízmelegítővel állítják elő. Nem kell hosszasan magyarázni, hogy egymillió magyar háztartás nemcsak gyengén szigetelt falak mögött él, de fűtési rendszereik is a legkevésbé hatékony megoldások közé tartoznak.

Mindezek együttesen okozzák, hogy eme épülettípus fűtéséhez és a szükséges melegvíz előállításához négyzetméterenként 450-560 kWh energia elégetése szükséges éves szinten. Összehasonlításul: az alacsony energiafogyasztásúnak tekintett házaknál ugyanez az érték 40-50 kWh/m2 év körül alakul, passzív házaknál pedig ennél is kevesebb. Ehhez járul még a környezetszennyezés: egy gázzal fűtő átlagos régi téglaház évente 11 tonna szén-dioxidot ereget a levegőbe, amit ha fával helyettesítene – az ideális körülményeket általánosítva -, mindössze körülbelül egy tonna üvegházhatású gáz kerülne a légkörbe.

Szigetelés, ablakcsere

Valljuk be, mindez igen rosszul hangzik, tehát nézzük, mit tehetünk. Logikusan először is az elszökő hő mennyiségét kell csökkenteni, egyrészt a falak és a födém szigetelésével. A kisméretű téglánál 12, a B30 téglánál pedig 10 centis polisztirolhab szigetelés már elegendő lehet ahhoz, hogy a falak hőátbocsátási képessége elérje, sőt még jobb legyen az új építésű házak követelményértékénél, ami ma 0,45 W/m2K. Az Energiaklub kutatása azért a polisztirolhabbal kalkulált, mert jelenleg Magyarországon ez a legelterjedtebb és legelérhetőbb árú szigetelőanyag. Természetesen léteznek azonban olyan szempontok, amelyek miatt egy háztartás illetve az energetikai szakértő az adott épület esetén más típusú szigetelőanyagokat részesít előnyben.

Ha ez első lépésben túl drága, sokat javíthat a helyzeten a nyílászárók cseréje, vagy akár utólagos hőszigetelése. Az új ablak vásárlásakor szintén fontos szerepet játszik az U-érték: a régen épült házakban jellemző Geréb-tokos ablakok U-értéke 3 W/m2K körül alakul (rossz esetben akár a 6 W/m2K-t is elérheti). A mai hatékony ablakoknál 1 W/m2K körül alakul ez az érték – 1-1,2 U-értékűnél rosszabbra ma már nem érdemes cserélni, hiszen a technológia további javulása várható. Fontos, hogy ablakok kiválasztásánál a teljes ablakszerkezet, tehát a keret és az üvegezés együttes hőátbocsátási tényezőjét vegyük figyelembe.

Mégis, mennyibe kerül mindez?

Ez természetesen nagyban függ az épület jellegzetességeitől, a kiválasztott szigetelőanyagtól és ajtóktól-ablakoktól. A kutatás során felállított típusépületekkel, polisztirol szigetelőanyaggal és átlagos piaci árakkal kalkulálva körülbelül 1,5 millió forintra tehető a beruházás költsége.

A másfél milliós befektetés „másik oldalán” viszont az energiafogyasztás 50-60 százalékos csökkenése áll, amivel a régi típusú téglaépületek a B-C kategóriába jutnak. A gázfűtéses háztartások így körülbelül 350 ezer, a fafűtésesek pedig mintegy 200 ezer forintot takaríthatnak meg egy évben. A megtérülést tovább javíthatják az állami támogatások, amelyek idén ugyan nincsenek, de a lakástakarékpénztári megtakarítások mellé továbbra is jár az állami támogatás.

Mit nyerek az energetikai tanácsadással?

Fontos megjegyezni, hogy kutatás modellszámításai nem helyettesíthetik a konkrét, egyedi épületekhez készült szakértői számításokat, amelyek értelemszerűen az épületek egyedi sajátosságait, illetve a tulajdonosoknak egy-egy beruházás kapcsán elvárt speciális igényeit is kezelni tudják.

A beruházások előtt készíttessünk energiatanúsítványt, konzultáljunk energetikai szakértővel. 30-40 ezer forintért már komoly szakértőt tudunk megbízni házunk felmérésével. Az energetikai számítások és az energiamegtakarítás lehetőségeire tett javaslat segíti a tulajdonost a korszerűsítésben, a helyes energiafelhasználásban, illetve a megtakarításban. Azoknak pedig, akik lakásvásárlást terveznek, megkönnyíti a választást.

Forrás: www.fn.hu